- Új termékek
- Akciós termékek
- Márkák szerint
- Fisher-Price magyar nyelvű tanuló játékok
- Fisher Price Baby Gear Bili,Wc
- Fishe Price Baby Gear Etetőszékek
- Fisher Price Baby Gear Fürdőkádak
- Fisher Price Forgók
- Fisher Price Baby Gear Hinták
- Fisher Price Baby Gear Pihenőszék
- Fisher Price Játszószőnyeg
- Fisher Price Játékok
- ALEX-fürdőszobai és kreatív készségfejlesztő játékok
- Barbie
- Bébitaxik,biciklik,rollerek,futóbiciklik
- Cars/Verda
- Crocodile Creek-puzzle, kirakó
- Dóra, a felfedező
- Hot Wheels
- Infantino bébijáték,baba játék
- Infoband biztonsági karszalag
- Kert,szabadtéri játékok
- Lány játékok,babakonyhák és kiegészítők
- Lego
- Német nyelvű tanuló játékok
- Társasjátékok
- Toy Story Játékok és figurák
- RoomMates-Babaszoba dekoráció
- Step2-Amerikai kültéri játékok és gyerekbútorok
- Wow Toys gyerekjátékok
E jelben született gyermek egyszerű, igénytelen, értelmes, szorgalmas. Hibája mindössze az, hogy érzékeny és kritikus. Ez ...
Palotás Petra: Magamról
Íme a csak nálunk olvasható szórakoztató és tanulságos Petra-Bora Szösszenetek:
AZ AJÁNDÉK Írta: Palotás Petra (2010.02.14.) A frissen keresztelt kislány beragyogta a templomot. Hogy ez a szenteltvíznek vagy a közvetlen utána elfogyasztott négy darab keksznek volt -e köszönhető, azt a külső szemlélő nehezen tudta volna eldönteni. De nem is ez számított,hanem a mama és a papa büszke megkönnyebbülése,miszerint Lilike nagyszerűen vizsgázott, és a közel másfél órás szertartás alatt példamutatóan viselkedett. Pedig a megható pillanatok mellett akadt kínosak is, de a Miatyánk közben megszólaló mobiltelefon miatt nem a mamának kellett szégyenkeznie. A kapuban még tucatnyi gratuláció várta a kis triumvirátust, azonban hosszabb csevejre már nem maradt idő. Alig fél óra múlva már otthon kellett fogadni a vendégeket, és,hogy ebben a hidegben valaki előbb érkezvén az ajtóban ácsorogjon, nem lett volna ildomos. Torták, kalácsok,levesek, saláták lepték el a konyhát, a polcok pedig csak roskadoztak az egyre érkező újabb és újabb finomságoktól . De kellett is a bőkezűség , hiszen első összegzésre is vagy 70-en lehettek. Nagy család, nagy szívvel. Csak Kati néniből akadt vagy 3, de Zoli bácsik is ketten voltak. Na meg Ilike Béla bácsi első házasságából, Babi mama az ikrekkel, Helga és Heinz a messzi távolból, Karcsiék a gyerekekkel,Marika a szomszédból, Feri húgának a sógornője, aki a párizsi barátnőjét is magával hozta, Laci bácsi Irma nénivel, Sári, Zsuzsi, Pali, Mimi...és kisfiuk. Aztán Ernő nagybátyjának a sógornője és és és... A nagy családba nemrég belecsöppent Mama olykor reménykedve kutatta az anyósnagymama arcát,hogy az kérdő tekintetén megkönyörülve elárulja egy egy újabb rokon kilétét. A vendégsereg pedig csak egyre duzzadt, csakúgy,mint a kis asztalon az ajándékok tömkelege. Szebbnél szebb csomagok, masnis mackók, monogramos párna, hintaló,ruhácskák: egy igazi Kánaán. A szülők igyekeztek minden kis kísérő levélkét tüzetesen elolvasni,hogy aztán hálájukat azon nyomban leróják. Panni nénitől a hajas baba érkezett, Pali bácsiék mesekönyvvel lepték meg Lilikét. Szalaiék mackót hoztak, a kecskeméti nagynéni és nagybácsi pedig a vonatot. Bandi bácsi az elegáns öregúr, hetyke bajusszal és örök divatú drapp öltönyben feszített az asztal jobb oldalán. Láthatóan büszke volt, amikor a Mama mindenki előtt dicsérte a fess kis járművet. A Mama is joggal lehetett büszke,hiszen sikeresen tudta Bandi bácsit beazonosítani, a tőle jobbra ülő szőkés Irma nénire is nyomatékosan ráragyogott, mutatván,hogy mennyire telitalálat a kis vonat. Irma néni mosolygott, nem úgy Bandi bácsi balján ülő másik szőke asszonyság, aki kissé sértődötten figyelte a jelenetet. Ekkor a Papa finoman megbökte a Mamát, valamit a fülébe sutyorgott, mire a Mama egy könnyed lendülettel Bandi bácsi baljára irányította mosolyát, és ezúttal az igazi Irma néninek köszönte meg az ajándékot. És még hány, de hány csomag várt bontásra. A Mama örömébe egy kis bizonytalanság is vegyült, többet nem hibázhat, még körültekintőbbnek kell lennie. A párnát szerencsére kedvenc sógornőjétől kapta, és a nagyiktól érkező hintalovat sem volt nehéz megköszönni. Klárika, a kissé savanyú vénlány mindeközben csak szótlanul sündörgött a Mama közelében, kíváncsian szemlélte a bontogatás, mintha már nem akarná tovább leplezni türelmetlenségét:vajon az ő meglepetése milyen fogadtatásra talál majd. A mama kissé félénken kezdte bontogatni a zöld masnis csomagot, félénkségét bizonytalansága okozta: hogy vajon a lilablúzos Klárika, valóban Klárika-e. Egy tüneményes dobocska került elő a dobozból, mellette néhány kedves sor, Klárika aláírással. A lila blúzos unokatestvér két szeme a Mamára meredt,hogy vajon örül -e az ajándéknak. A Mama örült, és annak is,hogy a rászegeződő tekintet megerősítette abban, ezúttal nem tévedett. De biztosra akart menni... Mama: Ez aztán a csuda ajándék!!l Lila blúz: Ugye, ugye?:)Öröm látni,hogy telitalálat. Mama: Lilike odavan a zeneszerszámokért... Lila blúz: Igen, igen, hallottam,és remélem jó hasznát veszi majd a kisasszony. Mama: Talán odaadhatnád neki Te magad személyesen. Lila blúz: Jó ötlet, egy picit legalább játsszunk együtt. Hamar elszaladt a délután, három óra körül elkezdtek az első vendégek hazafele szállingózni. A Mama elégedetten mutatta meg anyósának az ajándékokat, különös tekintettel a dobra, amit Lilike épp bűvölten püfölt. „Klárikától”-kacsintott a Mama a nagyira. „ Ó, tényleg? Milyen kár,hogy sietnie kellett, és ezt nem láthatja.” A Mama zavartan fordult a konyha felé, ahol a Lila blúz majszolta a maradék süteményt... „De,hiszen Klárika itt van még...” „Klárika??Ó, dehogy, ő Berta, Lajos bácsi nagyobbik lánya.” Este a fárasztó nap után a Mama és Papa (miután Lilikét lefektették) még egyszer megszemlélték a kincseket, és a kedves kísérő sorokat. A babát Panni nénitől, a vonatot Bandi bácsitól, a párnát Zsuzsitól, a dobot Klárikától, a hintalovat a nagyiktól, a könyvet Irénkétől, a macit Helgáéktól...Csak Bertától nem érkezett semmi. :-) Az utolsó kérdés
Írta: Palotás Petra
( 2010. január 7.)
Emlékszem, február 3.hetében jártunk, kint kemény fagy volt,jéggé dermedt a január végén leesett hó. Borát nem nagyon mertem sétálni vinni, csak röpke fél órákra, mérlegeltem a friss levegő előnyei és a nem kívánt megfázása veszélye között. Azért csak csak nekiindultunk, leginkább, amikor a hosszúra nyúlt keserves sírást esélytelennek tűnt mással gyógyítani. Krónikus hasfájás kínozta a tündéremet, ez leginkább a délutánokat keserítette meg. Hol voltunk még a napi ritmustól, hol voltunk még a rendszeres étkezésektől. Imádta m ezt az időszakot, de féltem is minden újabb naptól,ha valami miatt el kellett hagynunk a házat. A kezdő anyukák ügyetlenségével bújtattam az overállba Borcsikát, rettegtem az autózástól, ha az autópályán tehetetlen voltam a hirtelen feltörő sírással szemben, és leizzadtam,amint a közértben a túlmelegedést megelőzve megpróbáltam a bundazsákból kicsomagolni a kislányomat. Nagyjából itt tartottunk február 3. hetében,6 héttel Bora baba világrajötte után, amikor is egy szokásos hasfájós délutánon megszólalt a telefon.
Janine barátnőm, a szintés 1,5hónapos Mia baba anyukája csacsogott a vonal túlvégén: kedvesen és igen lelkesen felhívta a figyelmemet a pénteken kezdődő babamasszázsra, ahova a tudtom nélkül, meglepetésnek szánva az én nevemben is jelentkezett, merthogy az olyan csudajó,és egyébként is itt van a közelben...
Babamasszázs??Péntektől?Amikor még a közértbe sem szívesen megyek!!Na ne, ez még nekem túl korai...és egyébként is...,hasfájós...
'Stop'!Fékezett le a barátném. Ki kell próbálni,nincs vesztenivalónk. És ebben igaza volt.
Néhány szakcikk elolvasása és egy kis önfegyelmezés után péntekre kedvetlenségemet felváltotta, ha még nem is a lelkesedés, de mindenképpen a kíváncsiság.
Fél 9kor készen álltam:
Takaróval, pelenkával, cumival, popsitörlővel és három napi hideg élelemmel néztem szembe a kihívással. Borcsikám jókislány módjára a kocsiban azonnal elaludt,és könnyed reggeli szunyókálás után jókedvűen hagyta,hogy a csinos kis ruhácskáiból kicsomagoljam. Teljesen, hogy szabadon kalimpálhassank a pucér lábacskák. Éppen ezért egy jó melegre felfűtött teremben gyűltünk össze. Kissé még megszeppenve,bizalmatlanul egymással és az elkövetkezendő másfél órával szemben. Kislányok és kisfiúk, olyan 6 és 20 hét közöttiek. Dagik és soványak , szőkék és barnák. Tíz baba és tíz mama, no meg persze Marion, a sportos, mindig jókedvű szülésznő,aki már az első foglalkozás alatt elhitette velünk,hogy a péntekeket ezentúl mindig várni fogjuk. Vártuk is. A közös éneklést, a félidőben engedélyezett csokimajszolást, és a szakszerű,de finom, kedves mozdulatokat. Ahogy különböző masszázstechnikákkal,olykor sima kézzel, máskor parfümmentes olajjal átgyúrtuk a babáinkat. A kis testüket, és a kis lelküket is... Mert minden érintésünkben ott volt az anyai szeretet,a babamasszázs legfontosabb üzente. A kislányom minden percet élvezett, én pedig figyeltem minden rezdülését, hogy időben beiktassam az előre nem tervezett kaja és peluscsere szüneteket.
Idővel jó pár praktikára és legalább annyi jóbarátra tettünk szert, a hasfájás csitult, a mama-baba kötelék tovább erősödött...
Az utolsó pénteken mindegyikünk feltehetett még egy szakmai kérdést.
Nálam csak ennyire futotta:
Marion!Mikor kezdődik a következő kurzus...?:)
Az út
Írta: Palotás Petra (2010. január 7.)
Nehezen ébredt a Reggel, nem akarta elengedni az éjszakát. Hiába csörömpölt a 7órára beállított vekker, a Hold még magabiztosan birtokolta az eget. Az Észak ilyenkor fizette meg az árát a hosszú nyári nappaloknak. A Mama félálomban kecmergett elő a takaró alól, a nagy bőröndöt már este bepakolta, de a babáé még váratott magára. Pelenkák, ruhácskák, kencék, takaró...ezernyi kellék az utazáshoz. Mert a Mama és a kisbaba nagy útra készültek, repülővel, látogatóba, haza.. Először..,, 3 hónappal a születés után.
A Mama izgatottan, kapkodva öltözött, miközben a Papa óvatosan keltegette a kislányát. Nyomós ok kell, hogy egy szülő megzavarja gyermeke szent álmát...de a repülő nem vár. Lotti jókislány módjára hagyta,hogy apája felöltöztesse, majd a gyors reggeli után kényelmesen elszenderült újra az autó bébiülésében.
A Mama hiába próbálta leplezni a feszültségét. Férje tréfálkozva adta tudtára,hogy tulajdonképpen jól jön neki majd a két hét pihenő a számtalan átvirrasztott éjszaka után. De közben mindketten tudták,hogy hiányoznak majd egymásnak. És a Papának nem csupán a felesége, hanem Lotti is.
De az otthoniaknak járt már ez a kirándulás,hogy végre ők is megismerjék a kisasszonyt, akinek létén két nemzet osztozott, és akinek ezért korán szoknia kellett az utazást..
Amennyire rettegte a Mama repülést, annyira kedvelte a repülőtereket. A számtalan életút kereszteződését, és lehetőséget a pillanatban, miszerint csak egy kapun múlik,hogy néhány óra múlva Párizsban vagy éppen Bangkokban landolunk.
De Lotti babát most otthon várták, így elérkezett a búcsú ideje. Apája segített feladni a csomagokat, és nyomott egy óriási puszit a pufók arcocskára. Aztán egy röpke csók asszonyának, többre már nem maradt idő.
Lotti kíváncsian szemlélte a biztonsági kapukat, és kissé neheztelt, amikor Mamája néhány pillanatra idegen kézre adta, míg kapkodva megpróbálta összecsukni babakocsit,hogy azt mindannyiuk érdekében alaposan átvilágítsák. Jó erőben lévő reptéri munkatársak egykedvűen nézték végig ahogy a nagykabát alatt verejtékező anyuka gyermekét próbálta nyugtatni, miközben másik kezével a kocsit nyitotta újra szét. De csak sikerült, Lotti is megbékült, és a felszállás előtt még a parfümériában még egy gyors illatpróba is belefért.
Minden ment ,mint a karikacsapás. A légi kísérők kedvesek voltak, s bár a Mama csak egy jegyet vett, mégis dupla üléshez vezették. Egy fiatal üzletember ült a 3. széken, mosolyogva bólintott, láthatóan semmi kifogása nem volt a parányi útitárs ellen.
Felszállásnál tejecskét kapott a kisasszony, hogy a nyelés enyhítsen a kis fülek dugulásán. Hamar eltelt az első óra. Ragyogó napsütés kísérte a panorámarepülést, egyetlen légörvény sem okozott aggodalmat. Már csak 20 perc volt a leszállásig. Lotti baba láthatóan elégedett volt, aludt, evett, és...
Hirtelen furcsa illat zavarta meg az idillt. Az utasok egy része udvariasan próbált nem tudomást venni róla. A Mama feszengve kért elnézést szomszédjától, aki kissé erőltetett mosollyal biztosította róla,hogy nem nem zavarja,ha itt teszi tisztába a kislányát.
Így aztán egy gyors mérlegelés után a helyi elsősegély mellet döntött:hiszen alaposan felkészült, pelenkában, törlőkendőben és púderben sincs hiány.
Hamar lekerült a nadrág, a harisnya, előkerültek a combocskák,és előkerült a Mama arcára kiülő rémület is.
Pelenkából volt ugyan elég, de váltóruhára ki gondolt..?A fellegekben történt malőr ezúttal nem érte be a sima pelenkázással. Tiszta kising, harisnya és nadrág is kellene. De nincs. A kakis márpedig nem maradhat...
A Mama örökre hálás lesz a kis takarónak, amellyel menteni próbálja a menthetetlent.
Végre leszálltak. Újra itthon, 3 hónap után.
A nagybácsi és a nagyi ragyogva integettek a váróban. A Mama boldogan sietett feléjük,és csak egy nagy kacagással nyugtázta a nagyi első megjegyzését:
„Megsül az a gyerek! Minek van rajta takaró?!!”
Az ajtó
Írta: Palotás Petra (2009.12.07.) Imádta a keddeket. A Mama és a Baba is. Rajtuk kívül még hat anyuka és hat csemete várta a kihagyhatatlan találkozót. Összesen heten voltak, hét szétválaszthatatlan páros. Kórházi, éjszakai első szoptatások, babamasszázs, akkupunktúra...fontos helyszínek és történések.Hisz itt kezdődött minden. Egy erős hétszeres kötelék, lassan már 9 hónapja. MInden kedden, mert a kedd szent volt. Ez a kedd is. A Mama álmosan,de lelkesen csomagolta nap nélkülözhetetlen kellékeit. Hiszen az egykor közös reggeliknek indult randevúk,már már késő délutába nyúlottak. Cumisüveg, főzelék, keksz (cukor nélküli), pelenka, popsitörlő, előke, cumi, maci, kocka, csörgő, rágóka...és,na igen: valami mindig úgyis otthon maradt. A Baba is megérezte a közelgő kirándulás illatát, vidáman gagyarászva engedte át magát a máskor óriási sérelemként megélt öltöztetésnek. Pár perc játék a szőnyegen,amíg a mama is összekapja magát, aztán még egy röpke nyekergés, mert az a fránya sapka még mindig ellenség. Csak pár percet gurul az autó, akár gyalog, babakocsival is mehettek volna, de bolondozik az idő, már vagy két hete, esőben hazakutyagolni meg kinek van kedve. 10 perccel 10 előtt már ott vannak, máskor nagylelkűen masíroznának még egy negyed órát a ház előtt (hiszen nincsen bosszantóbb a korán érkező vendégnél), de hideg van, az eső is szemerkél, a pelus illata is gyanús. Rekedten berreg a csengő, a mama haragszik magára,mi van ha Mia baba épp elaludt, ő meg felveri,pont ő, a másik anyuka. Janine mama kacagva leszalad a lépcsőn,vidáman fogadja a barátokat. Csak fél emelet, papucs sem kell, kerüljenek beljebb, és a mama se aggódjon, Mia sem alszik. De a huzat sem.Résen van,hogy végre tombolhasson, sunyin lesi,hogy mikor csaphat le,hogy mikor csaphat be, a mamát, és az ajtót...Egy nagy bumm rázza meg a lépcsőházat.Hirtelen csend, majd kétségbeesett zokogás. A mama ijedten néz Janinera, aki remegő hangon vallja be: nem, nincs nála kulcs....és nem, a szomszédnál sincs. Ott állnak, egy pillanatnyi bénulás után már az ajtónál kopognak. "Kicsi Mia, nincs semmi baj, kicsi Mia, szeret a mama, légy jó kislány..." De Mia nem akar jókislány lenni, nem tud.Szívet szaggatva sír, keservesen zokog. Egy ajtó...mindössze ennyi.Talán,ha van kér centiméter, de most mégis pokolbéli távolság. A Mama fel akarja törni a zárat, erkélyt emleget, tűzoltókat akar hívni.,de Janine másnak telefonál, az egyetlen pótkulcs a nővérnél lapul. A Mama nem érti,a saccolt 20 perc nagyon sok idő... Mia magán kívűl van, a mamák is. Dúdolnak, kopognak, verselnek, dobolnak. Mia sír, a kis barátnő pedig figyel,nem érzi a drámát. Játéknak véli, a daloknál táncikál, a sírásnál kiabál. A Mama ösztönösen méginkább magához szorítja a saját gyermekét. Lassan telnek a percek, közben már egy szomszédasszony is tördeli a kezét, sopánkodik..hogy így a pótkulcs, meg úgy a pótkulcs, és,hogy azért van a jószomszédság...igaza van, amúgy igaza,de most a mama a pokolba kívánja,jajongása csak ront a helyzeten. Végre befut a nővér, kapkodja a levegőt, úgy lohol.Kezében a kulcs, az ajtó és a remény kulcsa.Mia már pár perce nem sír, és minden édesanya tudja,hogy a csönd csak az igazán veszélyes. Egy kilenc hónapos kisbaba, egyedül a veszélyekkel teli lakásban... De Mia jókislány volt, apró hüppögések közepette hajtja a kis fejét Janinre. Hamar megnyugszik, hamar megbocsájt. A később befutó anyukák nem sokat éreznek a reggel drámájából, csak Janine csöndesebb,mint máskor,és az olykor a szeme sarkában megcsillanó könnycsepről is csak a Mama tudja,hogy nem az őszi allergia az oka... 3 hete megváltozott a világ
Írta: Palotás Petra
( 2009.11.21.)
3 hete megváltozott a világ. Megszületett a várva várt baba, Lilike. Babaillat lengte be a lakást, babakelengye lepte el a kisszobát, cumisüvegek uralták a nappalit. A mama és a papa lassan kezdték csak ésszel felfogni, amit a szívük már régen megsúgott: 3 hete megváltozott a világ.
Megváltoztak a reggelek, amelyek már nem tűntek olyan korainak, hiszen semmiben sem különböztek az éjszakától. A baba sírt, a baba evett, a baba aludt. A baba figyelmet, törődést és szeretetet követelt,napszaktól és az alvással töltött órák számától függetlenül.
Így aztán a papa rendületlenül figyelt, a mama törődött, és mindketten szerettek, éjjel-nappal.
3 hete megváltozott a világ,és ez még csak az előszele volt az elkövetkezendő éveknek. A papa sietett haza,hogy a fárasztó irodai nap után a megérdemelt pihenés helyett a fürdetés legyen a jutalma. Az est romantikus együttléteket egy szeretetteljes munkamegosztás váltotta fel,míg az egyik ringatott, a másik a cumisüvegeket mosta. Míg a mama szoptatott, a papa babaszakirodalommal próbált lazítani.Minden Lilike körül forgott, a föld is, nem csak a szülők élete.
A 3.hét végén a papa kedvesen az asztalra csapott: Jár nekünk egy közös este: csak Te és én...vacsora gyertyafény.
A mama hezitált...egy egész este?És ha felébred?Ha csak mamát akar, ha vigasztalhatatlan...
2,5 órára zsugorodott az édes kompromisszum. Sarki étterem, hangosra állított mobiltelefon, és két babaőrző nagymama,ez volt az anyai oldal feltétele.
Egy pohár pezsgő, és babamentes témák, ez volt a papáé.
Lilike jókislány módjára, mintha maga is unszolná a szülőket egy kis kikapcsolódásra idő előtt elaludt, így a mama nőiességének teljes pompájában útra készen állt.
A papa büszkén,és elégedetten mérte végig a kedvest, aki 3 hét után végre nem csupán anya volt, hanem feleség is.Nő.Tetszett neki.És a mamának is tetszett a rövidre szabott szerepcsere. 2,5 óra...az imádott szemük fénye, Lilike nélkül.Szükségük van rá, ezt mindketten érezték.
Az étteremben a dohányzósaroktól legtávolabbra eső asztalt kérték, hangsúlyozva,hogy otthonmaradt kislányukat óvni szeretnék a ruhánragadt nikotin illatától.
A gyertyafényes zugban, meghitten és boldogan merültek el egymás tekintetében...
-Szép vagy.-mondta a papa....az anyaság még szebbé tett.
-És ugye milyen szép ő is..?Egy igazi kis angyal.
A kedves felvezetés után mindketten nyugtázták,hogy milyen kellemes az étterem, igazi gyerekbarát, játéksarokkal, ahol idővel Lilike is biztosan jól érzi majd magát.
Majd rendeltek, a mama csak egy gyerekmenüt,hogy hamar visszanyerje az alakját. Közben félgőzzel azt is megvitatták,hogy Lilike kizárólag egészséges ételeken nőhet majd fel.
A vacsorára várva egy közös nyaralás emlékeit idézték fel, és egyben terveket szőttek jövő nyárra, ahol Lilike majd először pancsol a Balatonban.
A leves és a főétel között kétszer hazatelefonáltak,hogy vajon tényleg minden rendben van -e, biztonsági okokból mindkét nagyitól begyűjtötték a jelentést,hisz több szem többet lát, több száj többet mesél.
Eltelt egy bő óra, örömmel nyugtázták,hogy még rengeteg idejük van, hiszen ez most kizárólag az ő estéjük, kettejüké. Csak róluk szól.
A főétel ízlelgetése közben a papa előkapta a mobiltelefont,hogy megmutathassa a mamának a ma reggel készített csudaképet, ahogy Lilike szuszog a bölcsőben. Hár nem édes, hát nem a legédesebb?
Miközben a kedves, de kissé fáradt pincérnő a desszert után érdeklődött, a mama szeme megakadt a zsebéből kikandikáló kulcstartón. Gyerekfotó...Egy mosoly, néhány érdeklődő kérdés, remélve a viszontérdeklődést,hogy elmondhassák: igen, nekik is..3 hetes..gyönyörű.És félénken,de bevallják,már hiányzik, pedig még csak 2 órája...
A mama és a papa nevetve összenézett.Köszönik, a desszertet inkább otthon.Így döntöttek, megtehetik,hiszen ez az ő estéjük: csak róluk szól.
A baba és a porszívó
Írta: Palotás Petra
(2009.11.18.)
5 körül
Írta: Palotás Petra
5 körül kezdünk fáradni, a baba és a mama is. Addig valahogy szalad nap,még a hajnali ébredést is feledtetni tudja egy jó erős kávé. Az édes habratyolás, a púderes popsi illata,és egy csak nekünk szóló mosoly várakozással teli kíváncsisággal indítja el a napot. Mit fogunk ma együtt átélni,kisfiunk vagy kislányunk mivel varázsol ma el bennünket.A sok hasizomgyakorlat vagy egy új technika hozza majd meg az eredményt,hogyan ül majd fel először? Hogyan húzza fel magát az asztalnál, mikor integetm, tapsol először...Minden egyes nap lesben állunk, figyelünk, várunk, és igyekszünk mindig feltölteni a fényképezőgép aksiját.Hiszen a felejtehetlen pillanatokat meg kell örökíteni.Meg bizony. Ó nem, nem csupán az utókornak. Maguknak,most.Hogy amikor gyermekünk a napi csodacsatát magamögött hagyva, végre elszenderül, laptopunkra töltve a képeket újra átéljük a hét legbájosabb, legfontosabb mozzanatait.
De az esti nyugovóra térést megelőzi még egy mozgalmas délelőtt, jó esetben egy kis szundikálással megspékelve, friss napokon séta közben, lustábbakon otthon, hogy a mamának is jusson valami a csendes percekből.No persze csak akkor,ha meggyőzte magát,hogy a naponta felsikált padlónál fontosabb (mindenki számára), ha ő maga is leheveredik egy fél órácskára aprósága mellé. Aztán jöhet a játék a szőnyegen, mert bizony a parkettát szeretők is rájönnek idővel,hogy napi több óra földönheveredés csak kényelmesebb egy szőnyegen.
Délben ebédelünk, ez szent ajándék: az első hónapok után (végre) beállt ritmus szerves része. Ha szépen eszik (sokat) a baba, örül a mama, ha megint mindent összekent főzelékkel, akkor picit kevésbé, de ilyet bevallani nem szabad,hiszen a baba az első, és mosóporunk is van elég. Délután jöhet a randi a többi kismamával, lehetőleg egykorú babákkal,hogy szépen, együtt tanuljanak egymást, csak úgy,mint az anyukák a rendszeres eszmecseréknél. A babák vidámak,jóllakottak, az éppen fogzók ugyan picit nyűgösek, de kezelhetők annyira,hogy a mamák nyugiban megigyák a kávét, odaadják az uzsonnát.Minden megy,mint a karikacsapás. 5 óráig.5kor kezdünk fáradni, a baba és a mama is. Megekezdődik a visszaszámlás,az esti fürdésig, és a megmentő (férj) hazaérkezéséig.Aztán jön a telefon,hogy túlóra van,hogy ma nem lesz papás szertartás.Már nagyon fáradunk, elmúlt 7 óra, tündérkénk nyűglődik.Próbáljuk elcsípni a pillanatot, amikor a pizsamámba bújtatás nem fullad eredménytelen közelharcba. Egy kis szerencsével a 20 percesre tervezett esti ceremóniát megússzuk egy bő órával. Mindent bevetünk, mesét, zenét, dúdolást. Aztán a reménytelennek tűnő maraton végetér, a cumi tánca lelassul, a pici szemek becsukódnak.
És mi csak nézzük fáradtan, de boldogan az életünk értelmét...Este van, de a mi megérdemelt pihenésünk csak most kezdődik. Kincset érő egy-két óra, erőt gyűjtünk az alig várt holnaphoz. Amikor is minden kezdődik előről...
Palotás Petra
Jól emlékszem,amikor anyumtól megkaptam az első fakanálból készített bábumat, és arra is, amikor a nagymamám aprócska ruhákat kötött a babáimnak. Leírhatatlan volt az örömöm...Máig sem tudom,hogy miként volt idejük rá, és leginkább türelmük hozzá...
Most valahogy sokkal inkább rohan a világ, és rohannak a napok is. Talán majd idővel én is elkapom azokat a pillanatokat, órácskákákat, amikor a gyerkőcöknek magam készítem el a játékokat. De most valahogy teljesen leköt a készülődés, a várakozás,hiszen már csak néhány hét....és előbújik a kislányom. Ha most körbenézne a szobájában,. lehet,hogy jobban sietne, hiszen egy picurka hercegnő birodalmát látná. No nem olyan teljesen rózsaszínűt, csillogót...hanem bájosat, kedveset:sok fehérrel, pasztell színekkel. És egyelőre még számomra is ismeretlen játékokkal...
Itt van például ez a falatnyi rózsaszín pihenőszék, még üresen áll, de én már nap,mint nap belelátom a kis szemem fényét. Eljátszom a gondolattal,hogy miként mosolyog majd rám belőle, miközben én a konyhában ügyködöm. Itt vannak már a csörgők, a zenélő csodaforgó a macikkal (már csak az ágyra kell majd felszerelni), ami már most könnyű álmot ígér a kiscsillagnak. És itt van az apja kedvence, a mindenttudó, zenélő, ringatózó, világító, életünket megkönnyítő csodabölcső...Én még félve közelítek hozzá,hiszen előszőr szép, fenyő testvérében hittem, egy kis baldachinnal a tetején.
De haladnunk kell a korral,és kezdő anyukaként nyitottnak kell lennem. Ezért elhiszem,hogy kislánykám imádja majd, és számomra is jó szolgálatot tesz a fárasztó hétköznapokban. Most még csak hiszem, de egy-két hónap múlva újra jelentkezem, és akkor talán majd ezt adhatom hírűl: TUDOM,hogy a legjobb választás volt... Mindenkinek áldott, szép Adventet kívánok.
Szeretettel:
Palotás Petra
Ki az a Palotás Petra?Kérdezheti Ön, kedves Látogató.
Palotás Petrát 11 éve láthatjuk a televízióban,nézhetjük mosolyát,hallgathatjuk vidám hangját műsorvezetőként,bejárhatjuk vele a világot és néhány percben Magyarországot,lakást újíthatunk fel,tájékozódhatunk általa a trendi lakáskiegészítőkről,megújulhatunk mi magunk is szépségápolási tanácsai alapján,átalakulhatunk rövid tanfolyamán,megtanulhatjuk mi áll jól nekünk,hogy kell sminkelni magunkat,milyen frizurával válhatunk szépséggé.
Sőt olvashatjuk könyvét is.
Vagy nézhetjük hogy főz,hogy süt.
Vagy olvashatunk róla interneten,újságokban.De soha nem rosszat.Petráról a bulvár hírek is visszafogottak.Olyan,mint Ő maga.
Egyszerű.de mégis szexis és mindig trendi.Ízléses és soha nem hivalkodó.Botrányoktól mentes az élete.
És most nagy kinccsel áldotta meg a sors Őt is:Anyuka lesz ő is..hamarosan egy kislány édesanyja.
Miért pont Palotás Petra?
Mert Petrával beszélgetni öröm.Mindig mosolyog,válaszai,kérdései,mondatai őszinték,tartja magát a megbeszéltekhez.Fotóin látszik a vidámság..és kérem higyjék el..Ő mindig ilyen.Szeretnénk ha az Ön életébe is hozva valami plusszt ez a kedves hölgy,és vidám fotóival szebbé,színesebbé válna oldalunk.
Petrával egy rendezvényen találkoztunk előszőr a Pintácsi Viki által szervezett II.Pocakpartyn.Furcsa volt és zavarbaejtő.Egy televíziós személyiség,aki úgy köszönt rám,mintha régi barátnők lettünk volna.
Valahol ahogy mondani szokták meg volt ez előre írva..
Petra,aki itt a Jatsszvelem.hu oldal aktív szereplője beszélget Önnel,kedves Látogató,megosztja Önnek az anyaság szépségeit,tapasztalatait a játékokkal,melyet webáruházunk forgalmaz,fényképeket mutat nekünk életéből,leendő gyermekéről,segít nekünk szépülni és változni,lakást,főleg gyerekszobát átalakítani.
Képet kaphatunk a kismama öltözködéséből és a kisbaba ruhatáráról,a babakocsikról,a bébihordozókról és utazási szokásairól.
Kérdezzen bátran...élje velünk aktívan Palotás Petra jatsszvelem fórumait...és élvezze szellemes,vidám és őszinte cikkeit!
Tisztelettel:Vigházi Ildikó
Kérdése van?
Írja meg!
